– Rosario szeretné tudni, miért nem látogathatják meg a szomszédasszonyai.
– Mert odakint vannak emberek, akik ártani akarnak neki.
– Azért, amit ő tett? Vagy azért, amit te teszel?
Darío lassan letette a csészéjét az asztalra.
– Nem ismered az egész történetet.
– Annyit tudok, hogy egy asszony olyan élet miatt van bezárva, amelyet soha nem ő választott.
A férfi nem válaszolt.
Másnap azonban engedélyezett egy látogatást, természetesen szigorú biztonsági ellenőrzés mellett.
Rosario könnyek között ölelte magához régi barátnőjét.
Október 14-én Rosariónak kontrollvizsgálatra kellett mennie, mert új tünetek jelentkeztek nála.
Az orvos MRI-vizsgálatot rendelt el.
Darío el akarta halasztani az időpontot.
Víctor Barragán, egy rivális bűnszervezet vezetője ugyanis nemrég megtámadta az egyik raktárát.
Elena azonban ragaszkodott hozzá, hogy ne a félelem döntsön, hanem a neurológus.
Az orvos pedig fenntartotta az időpontot.
Három páncélozott terepjáróval indultak útnak.
Tomás és Lucas, Darío két legmegbízhatóbb testőre, folyamatosan figyelte a bejáratokat és a környéket.
Elena Rosario jobb kezét fogta, amikor megérkeztek a magánkórház mélygarázsába.
Az első autó hirtelen lefékezett.
Egy keresztben álló jármű teljesen eltorlaszolta a kijáratot.
A következő pillanatban szilánkokra robbant az őrbódé ablaka.
Darío azonnal a földre lökte a két nőt.
Lövések dörrentek.
A hangok visszhangoztak a betonoszlopok között.
Lucas összeesett, miközben megpróbálta fedezni az autó ajtaját.
Elena átölelte Rosariót, aki egész testében remegett, és képtelen volt megmozdítani a bal lábát.
Egy betört ablakon keresztül Elena meglátta, hogy az egyik támadó a jármű védtelen oldala felé közeledik.
A fegyver csöve egyenesen az idős asszonyra szegeződött.
Elena gondolkodás nélkül rávetette magát Rosarióra.
Öt golyó találta el, még mielőtt Darío elérhette volna a fegyverest.
Mire a támadók elmenekültek, Elena mozdulatlanul feküdt Rosario testén.
Darío kétségbeesetten kiabálta a nevét, miközben az ingével próbálta elszorítani az egyik sebet.
Elena ajka alig észrevehetően megmozdult.
– Ő… jól van?
Rosario sikoltozva kiáltott segítségért.
A felhajtó felől mentősök és rendőrök rohantak a helyszínre.
Tomás, akit a karján talált el egy lövés, a kijáratot eltorlaszoló járművet vizsgálta.
Ekkor valami olyasmit fedezett fel, amit először el sem akart hinni.
Az autón volt egy behajtási engedély.
Az engedélyt pedig valaki Darío saját házából írta alá.
2. RÉSZ
Darío a műtőig akarta követni a hordágyat, de egy orvosnő megállította.
– Ha valóban segíteni akar neki, akkor hagyja, hogy végezzük a munkánkat.
Életében először Darío vita nélkül engedelmeskedett.
A műtét tizenegy órán át tartott.
A lövedékek súlyosan megsértették Elena vállát, a derekánál húzódó izmokat, a máját és a jobb tüdejét.
Szerencsére egyik golyó sem érte el a gerincvelőjét, de rengeteg vért veszített.
Vérátömlesztésekre, több sérülés műtéti ellátására és mesterséges lélegeztetésre volt szüksége.
Egy másik szobában Rosario nem volt hajlandó elengedni a véres kendőt, amelyet a járműből hoztak magukkal.
Végül egy nővérnek sikerült rábeszélnie, hogy tegyék el egy zacskóba, és egy tiszta takarót terített rá.
Darío akkor lépett be az anyja szobájába, amikor az állapota már stabilizálódott.
– Téged akartak megölni – suttogta. – Azok a golyók neked szóltak.
Rosario olyan szigorúsággal nézett rá, amilyet a fia még sohasem látott tőle.
– És miattad érkeztek, Darío. Az életed miatt. A döntéseid miatt.
A férfi lehajtotta a fejét.
– Meg fogom találni Barragánt.
– Ezt pontosan tudom. Én arra szeretnék választ kapni, mikor hagyod végre abba, hogy célponttá változtasd azokat, akiket szeretsz.
Darío letérdelt az ágya mellé.
Rosario ép kezét a fia tarkójára tette, éppen úgy, ahogy gyermekkorában, amikor Darío sérülten tért haza a piacról.
– Az a lány azért védett meg, mert szeret engem. Nem azért, mert fizetsz neki. Ha életben marad, ne csinálj belőle is egy újabb nőt, aki a házad foglya lesz.
Hajnali négykor végre megjelent a sebész.
Elena túlélte a műtétet.
Egyelőre azonban továbbra is altatásban kellett tartani.
A következő hetvenkét óra döntő jelentőségű volt, és még senki sem tudhatta, milyen maradandó károsodásokkal kell majd számolni.
Darío engedélyt kért, hogy láthassa.
Az intenzív osztályon előbb kezet kellett fertőtlenítenie, védőköpenyt kellett felvennie, majd türelmesen kivárnia az engedélyt.
Ott a rettegett Salcedo név semmit sem ért.
Nem változtathatta meg a monitorok ritmusát.
Darío leült Elena ágya mellé.
– Nem tudom, hogyan kell kérni valamit anélkül, hogy parancsnak hangozna – suttogta. – De most tényleg kérlek. Maradj életben. Kérlek.
Elena édesanyja egy nagynénivel együtt érkezett Cholulából.
