Mercedesnek hívták, és ruhajavításból tartotta fenn magát.
Amikor meglátta Daríót, akkora pofont adott neki, hogy az egész folyosó beleremegett.
Tomás azonnal előrelépett.
Darío azonban felemelte a kezét, és megállította.
– A lányom dolgozni jött ide! Nem azért, hogy a testével védje a családodat!
– Igaza van.
– Nem kell a pénzed! Nem fogod megvásárolni a hallgatásomat!
– Nem is ezt kérem.
Mercedes beleegyezett, hogy egyeztessen az orvosokkal, és elfogadta, hogy Darío közvetlenül a kórháznak fizesse ki a kezelések költségeit.
Személyes átutalást azonban nem fogadott el.
Rosario kérte, hogy beszélhessen vele.
Amikor végre szemtől szemben ültek, az idős asszony meg sem próbálta mentegetni a fiát.
– A lánya megmentette az életemet. Nincsenek szavak, amelyekkel ezt meg tudnám köszönni.
Mercedes leült a kerekesszéke elé.
– Akkor segítsen nekem elérni, hogy a lányomnak soha többé ne kelljen megmentenie magát.
Attól a naptól kezdve együtt várták az orvosok híreit.
Rosario csendben imádkozott.
Mercedes minden orvosi tájékoztatást gondosan feljegyzett egy kis füzetbe.
Egyikük sem ígért csodát.
De mindketten ott maradtak.
Eközben Tomás átadta Daríónak a mélygarázs behajtási engedélyének másolatát.
Az aláírás Damián Rojasé volt.
A férfi tizenöt éve Darío legközelebbi bizalmasának számított.
Ő szervezte Rosario utazásait, és az összes orvosi időpontjáról tudott.
Darío először hallani sem akart a vádról.
– Egy aláírást bárki meghamisíthat.
– Pontosan ezért nem csak ezt a papírt hoztam.
Tomás megmutatta azokat az üzeneteket, amelyeket egy alkalmazott megőrzött, miután gyanús utasításokat kapott.
Voltak fényképek egy titkos találkozóról is, valamint nyilvántartások a behajtási útvonal megváltoztatásáról.
Minden jel Damiánra mutatott.
Egyetlen kérdés azonban továbbra is megválaszolatlan maradt.
Miért?
Darío utasította egyik emberét, hogy kövesse Damiánt.
Hamarosan meg is találták egy raktárban, ahol éppen Barragánnal találkozott.
Az az alkalmazott is hajlandó volt vallomást tenni, aki előkészítette az autókat.
Neki azt mondták, azért változtatják meg a behajtás helyét, hogy elkerüljék a fotósokat.
Az árulás tehát Darío saját házában kezdődött.
A férfi az intenzív osztály üvegfala előtt állt, és Elenát nézte.
Eszébe jutott a lány fehér munkaruhája.
A keze, amellyel a gyakorlatok során mindig megtámasztotta Rosariót.
És az a szinte hallhatatlan kérdés, amelyet akkor tett fel, amikor már majdnem elvérzett.
Darío arca megkeményedett.
– Amint az orvos engedélyezi, vidd el innen anyámat. Mercedest pedig minden változásról azonnal értesítsd. Visszajövök.
Rosario a folyosón elkapta a fia kabátujját.
– Ne ígérd meg, hogy tiszta kézzel térsz vissza, ha megint ugyanazt akarod tenni, amit mindig!
Darío képtelen volt az anyja szemébe nézni.
Aznap éjjel megtalálta Damiánt és Barragánt a raktárban.
Az emberei addigra minden kijáratot lezártak.
A szembesítésből lövöldözés lett.
Barragán meghalt.
Damián pedig végül fegyvertelenül, a falnak szorítva állt Darío előtt.
– Kényszerített! – könyörgött. – Megfenyegette a családomat!
Darío a férfi szeme elé tartotta a megszerzett üzeneteket.
– A szállítási útvonalak harminc százalékát követelted. Ez nem félelem volt.
Damián elfordította a tekintetét.
– Ha az anyád meghal, te elveszítetted volna az eszedet. Az üzletnek pedig új főnökre lett volna szüksége.
Darío ebben a pillanatban megértette az igazságot.
Nem egyszerűen egy raktárat akartak elvenni tőle.
Az a férfi, akit tizenöt éven át a testvérének tekintett, elárulta az édesanyját.
Csak azért, hogy megszerezhesse a helyét.
3. RÉSZ
Darío lelőtte Damiánt.
Aztán hosszú ideig állt a mozdulatlan test előtt.
De a megkönnyebbülés, amelyről a kórházban töltött végtelen órák alatt álmodozott, nem érkezett meg.
Megölte az árulót.
A támadás másik felelőse is halott volt.
Elena azonban továbbra is lélegeztetőgépen feküdt.
Lucas meghalt.
Mercedes pedig még mindig ugyanazon a kényelmetlen kórházi széken ült, és hírekre várt a lányáról.
Semmi sem változott.
Amikor Darío visszatért, Rosario már azelőtt tudta, mi történt, hogy a fia megszólalt volna.
– Vége van? – kérdezte.
– Többé nem fognak a közelünkbe jönni.
– Azt kérdeztem, vége van-e. Nem azt, hogy megöltél-e valakit.
Darío megállt az ajtóban.
Életében először értette meg igazán, hogy az anyja nem győzelmet akar.
Hanem kiutat abból az életből, amelyben mindannyian foglyok voltak.
A hatóságok mindkét támadással kapcsolatban nyomozást indítottak.
A kórház átadta a biztonsági kamerák felvételeit, az alkalmazottak pedig vallomást tettek.
Darío ügyvédet fogadott.
De még ő sem akadályozhatta meg a kihallgatásokat, és nem törölhette el azt, ami a raktárban történt.
A háború nem ért véget azon az éjszakán.
