Leandro abban a pillanatban mindent megértett.
A támadók nem áttörték a biztonsági rendszert.
Valaki belülről nyitott ajtót nekik.
Héctor pontosan tudta, hol rejtőzik Elisa, mert Leandro maga árulta el neki a helyzetüket a rádión keresztül.
Elisa a telefonja után tapogatózott.
Leandro közelebb hajolt, és halkan arra kérte, hívjon segítséget, mondja be a szálloda nevét, és közölje, hogy a konyhában vannak.
Miközben a lány tárcsázta a segélyhívót, Leandro odaállt a rejtekhelyükhöz vezető út elé.
Héctor abban a pillanatban észrevette, amikor kilépett a fedezékből.
– Hol van a lány?
– Hagyd őt ki ebből!
Héctor gúnyosan elmosolyodott.
– Santiago túlságosan megbízott a saját embereiben. És benned is.
Egy lövés dörrent.
A golyó Leandro vállába csapódott.
A fiatalember nekiesett egy konyhaszekrénynek, majd a földre zuhant.
Mintha valahonnan nagyon messziről hallotta volna, ahogy Elisa a nevét kiáltja.
Héctor közelebb lépett.
Biztos volt benne, hogy Leandro többé nem képes ellenállni.
– Megváltoztak az egyezségek – mondta hidegen. – A főnököd erről még semmit sem tud.
Leandro látta, ahogy a férfi el akar menni mellette.
Egyenesen Elisa felé.
Az utolsó erejét összeszedve rávetette magát a fegyveres férfira.
Dulakodni kezdtek.
Újabb lövés dördült.
Ezúttal Leandro oldalába fúródott a golyó.
Egy fémtálca fülsiketítő csörömpöléssel zuhant a padlóra.
Leandro a fájdalommal küzdve kinyújtotta a kezét.
Az ujjai egy konyhakés markolatát érték el.
Megragadta.
És sikerült megállítania Héctort, mielőtt a férfi elérhette volna az asztalt, amely mögött Elisa rejtőzött.
Héctor összeesett.
Később megerősítették, hogy a dulakodás során életét vesztette.
Leandro azonban már rá sem nézett.
Meg kellett találnia Elisát.
A lány addigra már megadta a pontos tartózkodási helyüket a segélyhívó központnak, és még mindig a diszpécserrel beszélt.
Amikor meghallotta, hogy valaki közeledik, mindkét kezét kinyújtotta.
– Itt vagyok – suttogta Leandro.
A hangja annyira gyenge volt, hogy Elisa letette a telefont a földre.
Megkereste a férfi karját, és szorosan átölelte, miközben kétségbeesetten könyörgött a diszpécsernek, hogy siessenek a mentők.
– Maradj velem, Leandro! Kérlek, maradj velem! Nem kell többé semmit tenned. Csak maradj itt!
Leandro válaszolni akart.
De már egyetlen szó sem jött ki a torkán.
Az utolsó dolog, amit érzett, Elisa keze volt, amint erősen megszorította az övét.
Aztán minden elsötétült.
Amikor Leandro újra kinyitotta a szemét, egy kórházi ágyban feküdt.
Két nap telt el.
Santiago az ablak mellett ült.
Még mindig ugyanazt a gyűrött inget viselte, amelyben a támadás éjszakáján volt.
Leandro első kérdése alig hallható suttogásként hagyta el a száját.
– Elisa?
– Jól van – felelte Santiago. – Nem akart hazamenni.
Leandro azonnal megpróbált felülni.
Santiago nővért hívott, majd megvárta, amíg ellátják a fiatalembert.
Amikor ismét kettesben maradtak, elmesélte, mit derítettek ki a nyomozás során.
A szálloda biztonsági felvételei és Elisa segélyhívása segítettek pontosan rekonstruálni a történteket.
Héctor titokban tárgyalásokat folytatott egy rivális bűnszervezettel.
A terve az volt, hogy meggyengíti Santiagót, majd megszerzi az irányítást üzleteinek egy része felett.
Elisa egyáltalán nem véletlenül került a célkeresztbe.
A lányt akarták felhasználni arra, hogy megtörjék a bátyját.
Leandro lehunyta a szemét.
Santiago közelebb lépett az ágyához.
– Láttam, mit tettél, hogy eljuss hozzá.
– Ez volt a dolgom.
– Megpróbálhattad volna egyedül menteni a saját életedet.
Leandrónak eszébe jutott Santiago dolgozószobája.
Az adósságlevele.
És az a fenyegetés, amelyet akkor olyan világosan a tudtára adtak.
Most azonban, súlyos sérülésekkel a kórházi ágyban fekve, már képtelen volt tovább titkolni, mit érzett valójában azon az éjszakán a konyhában.
Mély levegőt vett.
– Szeretem őt – mondta halkan. – Nem a pénzed miatt. Nem azért, mert kifizetted az adósságomat. Elisát szeretem. Önmagáért.
Santiago hallgatott.
Leandro várta a fenyegetést, amelyről azt hitte, elkerülhetetlenül következni fog.
De Santiago ehelyett lassan az ajtó felé fordította a tekintetét.
– Ő pontosan ugyanezt mondta nekem.
Egy pillanatra elhallgatott.
– Aztán megkérdezte, mégis mióta van szüksége az engedélyemre ahhoz, hogy szeressen valakit.
Leandro lassan kifújta a levegőt.
Santiago életében először nyíltan beszélt a saját hibáiról.
Beismerte, hogy összekeverte a védelmet az irányítással.
Azt hitte, csak akkor tudja biztonságban tartani Elisát, ha az életének minden egyes mozzanatát ő szabályozza.
A húga védelmét egy olyan emberre bízta, mint Héctor, pusztán azért, mert az minden parancsát kérdés nélkül teljesítette.
Közben pedig megfenyegette azt az egyetlen férfit, aki valóban hajlandó volt megállni és meghallgatni Elisát.
– Amit akkor mondtam neked, igazságtalan volt – ismerte el végül Santiago.
