Gabriela mozdulatlanul bámulta a pulton maradt süteményt.

Az egész csomag kevesebbe került, mint az a kávé, amelyet aznap reggel félig megivott, aztán hagyott kihűlni az íróasztalán.

Hazafelé Daniel megállt egy utcai árus előtt.

A standnál néhány girbegurba karácsonyfa és szétszórt fenyőág maradt.

A szebb fákat már mind elvitték.

Daniel előhúzott egy kis borítékot a másik zsebéből.

Abban tartotta azt a pénzt, amelyet külön a karácsonyfára tett félre.

– Mennyibe kerül az ott? – kérdezte.

Az árus egy ritkás ágú, oldalra dőlő fenyőre mutatott.

– Nyolcvan peso. Senkinek sem kellett.

Daniel alaposan szemügyre vette a fát.

Aztán elmosolyodott.

– A kisfiamnak tetszeni fog.

Gabriela az autóból figyelte, ahogy a férfi egyik kezében a bevásárlószatyorral, a másikban a ferde karácsonyfával hazafelé indul.

Amikor Daniel megérkezett, a kisfiú örömében ugrándozva rohant ki elé.

Rosa kitárta az ajtót, miközben Daniel megpróbálta bevinni a fát, amelynek ágai folyton az arcába csapódtak.

Nem sokkal később apa és fia már együtt díszítették a karácsonyfát.

Színes papírból kivágott figurákat akasztottak az ágakra.

A kis piros teherautó a fa közepére, a legszembetűnőbb helyre került.

Daniel még a fát is arrébb húzta, hogy a fia szék nélkül is elérhesse az ágakat.

Gabriela lesütötte a szemét.

Titokban követte az egyik alkalmazottját, mert olyan kérdésekre keresett választ, amelyekre a férfi egyáltalán nem tartozott neki magyarázattal.

Most pedig rá kellett döbbennie valamire.

Másnap olyasmit készült elvenni ettől az embertől, aminek a valódi jelentőségét soha nem mérlegelte az irodája biztonságából.

Újra megnyitotta a telefonján a költségcsökkentési tervet.

Daniel neve mellett mindössze egyetlen összeg szerepelt.

Az éves foglalkoztatási költsége.

Semmi arról, hogy késő este is zárakat javít.

Semmi arról a kisfiúról, aki otthon várja.

Ebben a pillanatban e-mail érkezett Arturo Molinától, a pénzügyi igazgatótól.

Csatolta a már előkészített felmondóleveleket, amelyeket a másnapi értekezlet után terveztek kiküldeni.

Gabriela megnyitotta Daniel dokumentumát.

A munkaviszony megszűnésének dátuma december 31. volt.

Az utca túloldalán a kisfiú éppen átölelte az apját a ferde karácsonyfa mellett.

Arturo újabb üzenetet küldött.

Másnap reggel kilenc óra előtt szüksége volt Gabriela végleges jóváhagyására.

A külső szolgáltatóval kötendő megállapodás már készen állt.

Gabriela lassan letette a telefonját a kormányra.

Eddig a délutánig úgy hitte, már csak egyetlen aláírás hiányzik.

Most azonban először merült fel benne a kérdés:

Vajon éppen olyan hibát készül elkövetni, amelyet később soha nem tud jóvátenni?

2. RÉSZ

Másnap reggel fél nyolckor Gabriela már a tárgyalóteremben ült.

Az éjszaka nagy részét jelentések és pénzügyi kimutatások átnézésével töltötte.

A számok között azonban újra és újra felbukkant előtte ugyanaz a kép.

Daniel, amint a pénztárnál áll, megszámolja a pénzét, majd visszateszi a karácsonyi süteményt.

Arturo egy vastag mappával a hóna alatt érkezett meg.

Az arcán olyan ember elégedett mosolya ült, aki arra számított, hogy még az ünnepek előtt sikerül végleg lezárnia egy kellemetlen ügyet.

– Ezzel a januári átszervezést is elintézhetjük – jelentette ki.

Gabriela azonban nem nyúlt a tollért.

– Hány alkalmazottunkat venné át az új szolgáltató a jelenlegivel egyenértékű feltételekkel?

Arturo egy pillanatra elbizonytalanodott.

– Ezt nem tudjuk garantálni. Néhányukat talán alkalmaznák.

– Ugyanazzal a fizetéssel?

Arturo megrázta a fejét.

A többi vezető kerülte egymás tekintetét.

Sergio, az operatív működésért felelős igazgató törte meg a csendet.

Elmagyarázta, hogy jelenleg a költségek csökkentése a legfontosabb cél.

– Nem vizsgálhatjuk meg minden alkalmazott személyes történetét – tette hozzá. – Objektív adatok alapján kell döntenünk.

Gabriela lassan bólintott.

Néhány nappal korábban ő maga is pontosan így gondolkodott.

Az, hogy Danielnek kisfia van, még nem bizonyította, hogy a karbantartási osztály hatékonyan működik.

És egy vezérigazgató nem tarthat meg valakit kizárólag azért, mert a személyes sorsa meghatja.

Csakhogy éppen ezért valóban teljes és megbízható adatokra volt szükségük.

– Akkor nézzük meg az összes információt – mondta.

Bekérte a javítási naplókat, az anyagbeszerzési kimutatásokat és a külső szolgáltatók számláit.

Sergio megnyitotta a már ismert összesítést.

– Az elmúlt két évben jelentősen emelkedtek a kiadások.

– És a dolgozók létszáma?

– Gyakorlatilag változatlan.

Gabriela egymás mellé helyezte a két dokumentumot.

– Akkor pontosan mi lett drágább?

A válasz késett.

Arturo végül sürgős javításokról, készenléti feladatokról és speciális műszaki meghibásodásokról kezdett beszélni.

Gabriela azonban ragaszkodott ahhoz, hogy minden költségtípust külön vizsgáljanak meg.