Az eredmény egyértelmű volt.

Ha a cég megtartja mind a huszonhárom alkalmazottat, és szigorúbban ellenőrzi a külső megbízásokat, több pénzt takaríthat meg, mint az eredeti átszervezési tervvel.

Mindezt úgy, hogy közben nem veszíti el a dolgozók tapasztalatát és a karbantartási feladatok folytonosságát.

Arturo az asztalon fekvő felmondólevélre nézett, amelyet Daniel számára készítettek elő.

– El akartunk bocsátani embereket azért, hogy megszüntessünk egy olyan kiadást, amelyet mi magunk növeltünk meg a párhuzamos megbízásokkal.

Gabriela már nyúlt is a telefonért.

Felhívta a humánerőforrás-osztályt.

– Vonják vissza az összes felmondást. A karbantartási részleg megmarad.

Ezután megkérte az asszisztensét, hogy hívja be Danielt az irodájába.

Volt ugyanis még valami, amit személyesen kellett elmondania neki.

Valami, amit semmiféle pénzügyi jelentés nem magyarázhatott meg helyette.

3. RÉSZ

Amikor Daniel belépett Gabriela irodájába, bizonytalanul megállt az ajtó mellett.

A nő hellyel kínálta.

De eltelt néhány másodperc, mire a férfi végül leült.

– Valami probléma van a munkalapjaimmal?

– Nem, Daniel. Éppen ellenkezőleg. Az ön feljegyzései sokat segítettek abban, hogy tisztázzuk, mi történt.

Gabriela részletesen elmagyarázta a vizsgálat eredményét.

Nem említette sem a szupermarketet, sem Daniel kisfiát.

A férfi csendben hallgatta, két kezét a térdén nyugtatva.

Végül feltette azt a kérdést, amely láthatóan mindennél jobban foglalkoztatta.

– Akkor mindannyian maradhatunk?

– Igen. Mind a huszonhárman megtartják az állásukat. Átalakítjuk a javítási igények kezelését és a külső megbízások engedélyezését.

Daniel néhány másodpercre lehajtotta a fejét.

Gabriela látta, ahogy a férfi vállai lassan ellazulnak.

– Erre volt szükségünk – szólalt meg halkan. – Hogy valaki végre világosan megmondja. Ne csak pletykákat halljunk.

Gabriela bólintott, majd félretolta a jelentést.

– Van azonban még valami, amit el kell mondanom. Valami, amit nagyon rosszul tettem.

Daniel arca ismét megfeszült.

– December huszonharmadikán este láttam, amikor elhagyta az épületet. Követtem egészen a lakásáig. Aztán a boltba is.

A férfi arckifejezése egyetlen pillanat alatt megváltozott.

Gabriela nem próbált kifogásokat keresni.

– Súlyosan megsértettem a magánéletét. Ehhez semmi jogom nem volt. Őszintén sajnálom.

Daniel az ablak felé fordította a tekintetét.

Mintha azt próbálta volna kitalálni, vajon mennyi mindent láthatott a nő.

– Látta a fiamat?

– Igen.

Fojtogató csend telepedett közéjük.

Végül Daniel szólalt meg először.

– Mateónak hívják. És nem szeretném, ha a magánélete irodai beszédtémává válna.

– Senkinek sem meséltem róla. És nem is fogok.

Daniel egyenesen a nő szemébe nézett.

– Feltehetek egy kérdést?

Gabriela bólintott.

– Azért tarthatom meg az állásomat, mert kiderült az igazság a számokból? Vagy azért, amit az otthonomban látott?

Gabriela közelebb tolta hozzá a jelentést.

– A munkája miatt, Daniel. És a kollégái munkája miatt. Amit azon az estén láttam, arra késztetett, hogy megálljak és újragondoljam a döntésünket. De önöknek soha nem kellett volna bizonygatniuk, milyen nehéz a magánéletük, hogy megtarthassanak olyan állásokat, amelyekre a vállalatnak valóban szüksége van.

Daniel lassan átlapozta a dokumentumot.

Ismerős számokat látott.

Javítási feladatokat, munkalapokat, fejlesztési javaslatokat.

Minden olyasmit, amivel nap mint nap foglalkozott.

Nem volt benne fénykép a ferde karácsonyfáról.

Nem szerepelt benne egyetlen történet sem a kisfiáról.

Végül becsukta a mappát.

– Ezt így el tudom fogadni.

Gabriela megkönnyebbülten felsóhajtott.

De pontosan tudta, hogy egy bocsánatkéréssel nem teheti meg nem történtté azt, amit elkövetett.

– Ha panaszt szeretne tenni a viselkedésem miatt, minden joga megvan hozzá.

Daniel egy darabig hallgatott.

– Egyelőre csak azt kérem, tartsa tiszteletben, amit az előbb mondtam.

– Megígérem.

Daniel felállt.

Már majdnem elérte az ajtót, amikor Gabriela ismét megszólította.

– Hajlandó lenne Leticiával és a többi részleg képviselőivel együtt részt venni az új karbantartási rendszer kialakításában?

Daniel lassan visszafordult.

– Munkaidőben? Mert néhányunkat otthon is várnak.

Ez az egyszerű kérdés jobban szíven ütötte Gabrielát, mint bármilyen szemrehányás.

– Igen. Rendes munkaidőben. Külön időt biztosítunk erre a feladatra.

Daniel bólintott.

– Akkor számíthatnak rám.

A munkanap végén Daniel felhívta a kollégáit.

Leticia időközben megkapta a hivatalos írásos megerősítést, és jól látható helyre tette, hogy mindenki elolvashassa.

Néhányan örömükben felkiáltottak.

Mások csak némán álltak a papír előtt.

Annyi nap után, amelyet azzal töltöttek, hogy azon aggódtak, miből fizetik majd ki januárban a számláikat, nehéz volt egyik pillanatról a másikra elhinni, hogy valóban minden rendben lesz.

Daniel gondosan összehajtotta a saját példányát.

Betette a szupermarketből származó blokkok mellé.

Aznap délután végre megvette a csillagokkal díszített karácsonyi süteményt.